Rovatunk egy zamatos témát taglalgat: vagyis a kutyák miért szeretnek belehemperegni a séta során talált, létező legbüdösebb tereptárgyakba, úgy mint elhullott állatok bomló tetemébe, vagy élő állatok ürülékébe…
Igazából cikkünknek adhatnánk azt a címet is, hogy „Egy igazán különleges parfüm”
Képzeljük csak el: a séta során kedvencünk mit sem sejtve szaglászik a fűben, míg meg nem érez egy igazán hívogató illatot. Ez az ellenállhatatlan aroma rögtön odavonzza, rabul ejti és azonnal tudja: ez az. „Ez az, ami mindig is hiányzott az életemből. Gazdi hogy fog örülni, ha megérzi ő is.”
Nekiugrik hát és beleveti magát ebbe a mennyei aromába. Addig hempereg míg kis testét teljesen beborítja ez az illat. Egy folt sem maradhat ki, egyetlen szőrszál sem. Hátára fordulva bizonyosodik meg róla, hogy már teljesen beborította azt, jól beledörzsölődve bőrébe is.
Mikor végzett, büszkén sétál vissza hozzád. „Érzed ezt gazdi?”. Bizony, hogy érzed. Már 5 méterről arrébb érezted ezt a leírhatatlan dögszagot, amibe a kutyád két perccel előtt fetrengett bele nagy vidáman.
Mireföl tehát ez a vonzalom a számunkra gusztustalan dolgokba való hempergéshez?
Egyes szakértők szerint ez a vadászösztönhöz kapcsolódik. Az emberrel való együttélés előtt a kutyák bizony vadászni jártak. A vadászat során mindent meg kellett tenniük ahhoz, hogy ne hívják fel magukra a préda figyelmét. Az erős szagokba (dögbe, ürülékbe) való dörgölőzéssel elfedték saját szagukat, ezzel összezavarva jövendőbeli vacsorájukat. Bár a szokásos esti séta során nem valószínű, hogy kutyánk bármit is le tudna vadászni, ösztöne mégis működik. Kutatók megfigyelték, hogy a kutya ezt akkor is megteszi, amikor a cél éppen ennek az ellenkezője: a saját szagának felerősítése. Ilyenkor többnyire saját, illetve társainak ürülékébe fekszik bele. Ez a falkaszellem megőrzése és a dominanciaharcok miatt „szükséges”. De a tudósok felfigyeltek arra a jelenségre is, hogy a felfedező körútról visszatérő, a prédaállat ürülékébe hempergőzött eb vadászatra ösztönzi társait is.
Mások úgy tartják, hogy a terület megjelölésével áll összefüggésben.
De az is lehet, hogy ami nekünk büdi, az a kutyáknak szimplán jó illatú.
Azonban mit tehetünk, ha már megtörtént a baj, és ebünk az orra hegyétől a farka végéig egy pöcegödörhöz méltó szagot áraszt?
Ha van hozzá gusztusunk és gyomrunk, akkor először fésüljük át a bundáját, hogy a fertőző bacikkal teli szőr egy részét eltávolítsuk (ezt egyébként minden fürdetés előtt meg kell tenni). Ezután (vagy ennek elhagyása esetén is) fürdessük meg alaposan samponnal, de hagyjuk rajta több ideig a habos sampont.
A samponválasztásról kérdezzük meg az állatorvost. Az allergiás reakciók kockázatának csökkentésére legcélszerűbb minden fajtának alkalmas sampont választani, amiben nincs durva vegyszer. Sose használjunk emberi sampont, a kutya bőrének és szőrzetének ugyanis egészen más a savassága, mint az emberének.
Valószínűleg ilyen „baleset” esetén szükség lesz akár a kétszeri vagy háromszori alapos átsamponozásra. A samponhoz keverhetünk citrusféléket (ha a kutya bőre nem érzékeny rá). Végül öblítsük le a sampont és szárítsuk meg alaposan a bundáját. Ha a szárítást nem engedi (fél a hajszárítótól), akkor mindenképpen maradjon lakásban, meleg helyen mindaddig amíg teljesen meg nem szárad a bundája!
A kereskedelemben lehet kapni kellemes illatú kutyaparfümöket, amiből a teljes szőrzet száradása után pár cseppet tehetünk a grabancára.
Felhasznált anyag: okosgazdi.hu, haziallat.hu, gondosgazdik.hu
Fotó: kutyazona.hu, randevau.hu
