A nyári és a kellemes őszi délutánok vagy esték a kerti sütögetések időszaka. Szívesen invitáljuk ilyenkor barátainkat, rokonainkat, esetleg szomszédainkat egy jó kis közös grillezésre, nyársalásra, bográcsozásra. Ebből a jó mókából kedvenceinket sem szívesen hagyjuk ki. Azonban legyünk óvatosak, mert ők tökéletes módszereket képesek kifejleszteni a koldulásra. A kutyák zseniális pózokat és arcokat tudnak magukra ölteni, ha kajáról van szó. És a társaságban mindig megtalálják a gyenge láncszemet, aki bedől nekik és megszánja őket…
Hogyan tudjuk megtanítani a kutyának, hogy ne kunyizzon, illetve ha már ezt teszi, akkor hogyan szoktassuk őt le erről?
A kutya viselkedését (vagy éppen neveletlenségét) mi, emberek határozzuk meg. A kutya, ugyanis olyan lesz, amilyenné neveljük. Tehát, ha nem foglalkozunk vele eleget, akkor ne csodálkozzunk azon, hogy felugrál, vagy húz séta közben, netán távollétünkben felássa a kertet. A legjobb, ha már fiatal korában elkezdjük ebünk okítását, ilyenkor ugyanis mindenre fogékonyabb. Az idősebbek már „kötik az ebet a karóhoz”, de persze – mint a jó pap – még ők is tanulnak.
Amikor a kutya kunyerál…
A koldulás a kutya legidegesítőbb szokása. Áll a vendég előtt, kinézi a szájából a sütit, a cipőjére csorgatja a nyálát. Boci szemekkel néz a kiszemelt kétlábúra, minden eszközt bevet, csak hogy egy-két falat lepottyanjon. Ezzel a viselkedéssel olyan gondolatokat ébreszt sokunkban, hogy „Biztosan nem kap enni, szegényke”. Így a falat már pottyan is lefelé…
Azt gondoljuk, hogy nem árulunk el vele nagy titkot ha azt mondjuk: A kutya nem éhes, egyszerűen az ember miatt szófogadatlan!
Megpróbálhatjuk hibáztatni a kutyát, azonban ez a viselkedés egyértelműen a gazdinak köszönhető. Ennek az a magyarázata, hogy a kutya könnyebben tanulja, illetve veszi fel a rossz szokásokat, mint a jót. Így, ha csak egyszer is előfordult már, hogy ebéd közben a kutyának adtunk egy-két csontot vagy egyéb finom falatot, akkor ne csodálkozzunk azon, ha minden étkezésnél jelentkezik a jussáért. A blökinek egy alkalom éppen elegendő ahhoz, hogy úgy értelmezze, neki ezt szabad.
Eleinte a gazdinak is tetszik, hiszen olyan aranyos. És ahogy ilyenkor tud nézni… Kis idő elteltével, vagy ha nem alkalmas pillanatban jelenik meg a kutya az asztalnál, akkor már nem is olyan aranyos, sőt, neveletlen dög! A gazdi mérges, a kutya pedig nem érti, mi történik, miért tilos az, ami eddig szabad volt?
Hogyan szoktassuk le a kutyát a kunyerálásról?
Nos, a legjobb, ha nem szoktatjuk rá a kunyerálásra (vagyis a szabályokat attól a pillanattól kezdve le kell fektetni és következetesen be kell tartani, amikortól a kutya bekerül a családunkba).
De ha már megtörtént a „baj” akkor nézzük, mit tehetünk! Étkezésünk előtt küldjük a helyére a kutyát, és ne is engedjük az asztal közelébe, amíg be nem fejeztük az evést. Eleinte próbálkozni fog, de majd megérti, hogy nem szabad. Ha a helyén marad, meg is jutalmazhatjuk, így gyorsabban fog tanulni. Fontos, hogy akkor se adjunk neki, ha csak úgy jártunkban-keltünkben kapunk be pár falatot. Még csak rá se nézzünk ilyenkor, ha pedig tolakodna, akkor küldjük el. Mindig legyünk következetesek, és erre családtagjainkat, barátainkat is kérjük meg. Hiszen ha csak egy valaki is ad suttyomban a kutyának, akkor kezdhetjük az egész tanítást előről. Ami nekünk és kutyánknak is megterhelő. Megkönnyíti a tanítást, ha nem hagyunk ételt az asztalon. Így mi sem, és kutyánk sem fog kísértésbe esni, és csipegetni mások távollétében.
Forrás: kutyabarat.hu, haziallat.hu, fressnapf.hu
Fotó: kutyabarat.hu, femcafe.hu, askideas.com, theleader.cm
