A toklász egy közönséges gyomnövény, az egérárpa megszáradt, széteső kalászának egy darabja. Miután nem haszon növényről van szó, minden olyan területen fellelhető, ahol a talajt takaró növényzet rendszeres nyírása elmarad. Időjárástól függően május vége-június elején kezdenek a kalászok száradni, ettől az időponttól okoznak problémát a kutyáknál.
A száraz növényi rész a szúrós végével bárhová be tud fúródni a kutya bőrébe, illetve bármely testnyíláson keresztül bekerülhet az állatba, ami lehet a szem, száj, orr, fül, hüvely, pénisz,- majd a bejutás után az állat mozgásával együtt a toklász is vándorol egyre tovább egyre mélyebbre, ugyanis a rajta található szálkák megakadályozzák a mag kipottyanását, vagy visszafelé haladását.
A toklász a kutya sétálása, futkosása alatt észrevétlenül bekerül a szőr alá, és innen fúrja tovább magát a bőrben. A legveszélyeztetettebbek a lógó fülű, hosszú szőrű kutyák, mert a toklász elsődleges célpontja a hallójárat. Bármely testrészbe jutva súlyos gyulladást okoz, előrehaladott állapotban felfakadó, gennyedző, váladékozó seb jelzi jelenlétét
A toklász leggyakrabban a kutyák fülének külső hallójáratába kerül, ahol nagyon rövid idő alatt kialakul a külső hallójárat gyulladása. Lakásban tartott kutyáknál a gazdi arra lesz figyelmes, hogy a kutya séta közben vagy hazaérve hirtelen rázni kezdi a fejét. Kertben tartott kutyák, vagy kevésbé figyelmes gazdik esetében sokszor csak jóval később, a kialakult fülgyulladás tüneteit észlelik: a kutya rázza, esetleg ferdén tartja a fejét, dörzsöli a füleit, a fülekben bűzös váladék gyűlik össze. Friss esetben általában elég az állatorvosnak a toklászt eltávolítania, régebbi esetben sokszor már a szétrohadt toklászt megtalálni sem egyszerű a felgyülemlett váladékban, és ilyenkor mindig a hallójárat-gyulladást is kezelni kell. Elhanyagolt esetben a dobhártyát átfúrva középfül gyulladást és innen tovaterjedve belsőfül gyulladást is okozhat.
A fülek után talán a leggyakoribb, hogy a lábujjak közé fúródik be a toklász. Eleinte csak egy kis duzzanat látszik, majd kialakul egy gennyes tályog, ami később kifakad, a kutya nyalja a lábát, sántít. A gazdi sokszor csak a gennyező sipolynyílást veszi már észre, ami nem akar begyógyulni. A toklász bekerülhet az állatok szemhéja mögé, ahol gennyes kötőhártya-gyulladást és szaruhártya sérülést is okozhat. A kutya az orrán keresztül is beszippanthatja a toklászt, amit hosszas prüszkölés fejrázás orrdörzsölés jelez, befúródhat a kutya száj-garat üregébe a mandulák nyálkahártyaredőibe, szuka kutyák hüvelyébe vagy kan kutyák tasakjába.
Megelőzés
1. A legkézenfekvőbb: kerüljük a toklásszal fertőzött területeket!
2. A kutya szőrzetének rendszeres ápolása (fésülés, nyírás).
3. Javasolt minden séta után különös gonddal átvizsgálni kutyusunk veszélyeztetett testrészeit.
4. Nyírassuk ki amennyire csak lehetséges a lábujjak és talppárnák közötti részt, a fül belső feléről főleg lógó fülű kutyák esetén nyírjuk le a szőrt teljesen. Áldozzuk föl ilyenkor a klasszikus fazont, nyugodtan nyírassuk ki a hónalj szőrét, a combok belső felét, a has alját, az ivarszervek környékét, tehát a fokozottan veszélyeztetett területeket.
Már a legkisebb gyanú esetén is javasolt haladéktalanul állatorvoshoz fordulni! Ugyanis minél kevésbé jut befelé a toklász, annál könnyebben távolítható el!
Eltávolítása ritkán sikerül bódítás nélkül, több okból is. Egyrészt kényes helyekre nyúlunk, amit ritkán tűrnek a kutyák, másrészt az eltávolításhoz szükséges eszközzel – egy hirtelen mozdulat következtében – akaratunkon kívül is sérülést okozhatunk a kutyusnak, de akár a toklászt is beljebb tolhatjuk.
Forrás: kutyabarat.hu
Fotó: kutyabarathelyek.hu, zoozoo.hu, allatorvos.net
