Sajnos nem kizárt, hogy a Húsvétot követő napokban, hetekben találhatunk a kertünkben vagy az utcán csellengélő nyuszikat, vagy netalán kukába dobott élő állatot. Hogy miért? Mert a családok nagyjából ennyi idő alatt jönnek rá, hogy a Húsvétra megvásárolt kedvencek tartása pénzbe kerül, és hogy a gyerekek az ünnep elmúltával már nem nagyon törődnek az állatokkal. A nyuszi pisi-kaki büdös, a pisitől a nyuszi lába megsárgul. A szalmát szétszórják, a bogyókat meg széthordják a lakásban. Éjszaka aktívan dolgozik, nem lehet tőle aludni. És a lakásban válogatás nélkül képes szétrágni mindent, amihez hozzáfér.
Igen… ezek az állattartás árnyoldalai.
Mit tesz ilyenkor a kétségbeesett szülő / gazda? Arra gondol, hogy sebaj, majd az állatkert vagy a vadaspark megoldja a problémáját. Azonban ma már az állatkertek nem vállalják a megunt húsvéti nyulakat, főként elvi okokból: ha így tennének, azzal az állattartással kapcsolatos felelősség megkerülésével járó magatartást erősítenék, ami viszont ellentétes a törekvéseikkel.
Sokaknak ilyenkor a legegyszerűbb megoldás, ha kiteszik az utcára, más kertjébe vagy a város szélére a megunt állatot. Esetleg ha a gyerek elment otthonról, akkor egy köztéri hulladékgyűjtőbe csempészik…
Az ünnep előtt nem győzik az állatvédők, és a jobb érzésű emberek hangsúlyozni, hogy az élő nyúl vásárlása helyett inkább alternatív megoldásokhoz kellene fordulni. És itt nem a nyuszi- és kisállat-simogatóra gondolunk. Mert ezeken a helyeken szinte félholtra simogatják szerencsétlen állatokat. Vannak olyan gyerekek, akiknek nem tanították meg azt, hogy hogyan kell egy élő állat felé közelíteni, hogyan kell bánni vele. Hogy nem húzzuk a fülét, a farkát, nem visszafelé simogatjuk a szőrét, nem vesszük fel őket erőszakkal, nem püföljük őket, stb. Mert ők nem plüssállatok, hanem érző lények! De még ha óvatosan, nagy gondossággal is közelítünk feléjük… akkor sem tudnak pihenni. Nincs arra szükségük, hogy napokon keresztül „nyúzva” legyenek. Sőt… valójában ezek az állatok kicsit sem vágynak arra, hogy simogassák őket!
Tanítsuk meg a gyerekeket tisztelni az állatokat! Hogy nekik is van privát szférájuk. Egy állat akkor is cuki, ha csak nézzük. Ne érezzünk kényszert a simogatására!
Alternatív megoldás lehet kisállat vásárlás vagy az állatsimogató helyett a kézműveskedés, tojásfestés, tojásfutás, tojáskeresés, tojásfa díszítés, stb. Ezeket éppen ugyanúgy élvezik a gyerekek!
Tudnivalók, ha nyuszit találunk:
Ha megtartanánk:
A nyulak speciális hőigénnyel és takarmányozási sajátosságokkal, nyugalom iránti szükséglettel rendelkeznek, amiket házi körülmények között nehéz biztosítani. Így, ha ezt nem teszik meg a gazdák, halálra ítélik őket. Ha valaki mégis élő állatot vett, nem árt, ha tisztában van néhány alapszabállyal. A nyúl táplálékának alapját a boltokban kapható nyúltáp képezze, amelyet zölddel, sárgarépával, fűszernövényekkel egészíthetünk ki.
Fontos, hogy elegendő szénát is kapjon, mert az állatnak megfelelő mennyiségű rostra is szüksége van. Bizonyos faágakat is adhatunk neki, mert azzal tudja a fogát koptatni. A nyúl vízigénye nem túl jelentős; ennek ellenére fontos, hogy mindig legyen előtte ivóvíz. Bizonyos betegségek ellen javasolt beoltatni őket. Dróthálós nyúlketrecben érdemes tartani őket, mert megrághatják például a szabadon futó kábeleket, a tapétát, és a bútorok lábait is.
Ha nem tudjuk megtartani:
Semmiképp ne adjuk el pörkölt alapanyagnak! Inkább keressünk fel olyan állatvédő szervezetet, aki felelős gazdit tud számára találni. Mi a Bunny Rescue-t ajánljuk. Facebook elérhetőségük:
